Márton-hét

Szent Mártonról szóló legendák megismerésére építették a Márton-hét eseményeit az óvodapedagógusok.
A nagyobb gyermekek már értik, érzik, átélik, gyakorolják az egymással való megosztás élményét, az együttműködést, a segítőkészséget, így az idősebbek meghívták a kicsiket közös mondókázásra, éneklésre, táncra.
A Tudorka csoportosok verses mesébe ágyazottan jelenítették meg Márton, a katona életét, püspökké választásának legendáját.
A népi időjárási jóslásokat, és az étkezéssel kapcsolatos szokásokat is figyelemmel kísérték. „Novemberben, Márton napján liba gágog, ég a kályhán.
Aki libát nem eszik, egész évben éhezik”
Ezért aztán készítettek libazsíros-falatkákat, sütöttek mézes-libákat, Márton-kifliket, linzert.
A kisebbeket még a meseibb elemek – az elbújás, a libák árulása, gágogása ragadta meg. Morzsoltak kukoricát, etettek libákat – sajnos csak „posztólibákat”, de azokat nagyon lelkesen. Játékosan tornászva utánozták mozgásukat
Készítettek mécseseket, melyekkel hosszabb-rövidebb lampionos felvonulásra indultak a csoportok. Még a legkisebbek is, a Pöttöm-Pötty csoport gyermekei is libasorban, kezükben mécsesekkel vonultak át a Cseperedő csoportba, vendégségbe.
A Tökmag csoport családjai este sötétedéskor az óvodánál találkoztak. Fények gyúltak a lámpásokban, és énekelve indult útnak a társaság a templomhoz. A felvonulás előtt az útvonalat sok-sok világító lámpással és manóval jelölték ki a csoport óvónői. A templomtéren meleg tea és a közösen sütött sütemény illatozott. Végig zengtek a dalok, melyeket az előző héten gitárkísérettel tanultak meg a gyermekek. A templomtéren nagy körben énekeltek, majd kezdetét vette a falatozás és beszélgetés. Meghitt, varázslatos alkalom volt.