Megemlékezés
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175 év távlatából visszatekintve, olyan magyarságunkat meghatározó eseménnyé vált, amelynek hőseiről óvodánkban is megemlékezhetünk, a játékosság elvét követve.
Nemzeti ünnepünkre készülődve huszáros játékokat játszottunk. A gyermekek a hét során bepillanthattak a huszárok életébe, ismereteket szereztek ruházatukról, a tábortűz körül legendákat hallgathattak róluk, és az őket segítő népről. Hallhattak Petőfi Sándorról és társairól, akik a szép szó erejében bízva, hittek a változás lehetőségében. Térképeket, képeskönyveket hozhattak, melyekből megismerhették hazánkat, fővárosunkat, címerünket, zászlónkat, a nemzeti színeket. Kivételes napok ezek, fakardokkal érkezhettek az óvodába, sőt „vívhattak is egymással” is.
Címereket, zászlókat, kokárdákat, huszárokat színeztek, festettek.
Sütöttek mézeskalács huszárokat.
Maguk készítette virágokat tűztek községünkben a Hősök szobra elé.
A Tudorka csoport nagyjai a Perint parton nyársakat gyűjtöttek, majd „tüzet raktak és szalonnát sütöttek”. Tízóraira „katonákat” ettek kiskardokra tűzve. Köszönik a szülői segítséget!
Autóbusszal Szombathelyre utaztak, virágokat vittek Petőfi Sándor szobrához, elszavalták Nemzeti dal című versét.
Óvodásaink az ünnepnapon szívük felett kokárdákkal, lelkükben az együvé tartozás érzésével jöttek óvodába. A járvány elmúltával immáron újra együtt intézményünk apraja-nagyja, sőt vendégeket is hívhattunk! Tanai Erzsébet, népdalénekes, a Félnótás Férfi Népdalkör és Tóth Tamás, „huszár” tette felejthetetlenné szívet-lelket gyönyörködtető dalaikkal, az együtt szavalt Nemzeti dallal, masírozással, tánccal ezt a csodás napot. Hálásan köszönjük!
A Cseperedő csoport kis huszárai és a lánykák mondókákból, dalokból összeállított csokorral emlékeztek.