Március idusán

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc olyan, a magyarságunkat meghatározó eseménnyé vált, amelynek hőseiről az óvodában is megemlékezünk, a játékosság elvét követve. Nemzeti ünnepünk előtt a gyermekek hallhattak Petőfi Sándorról és társairól, akik a szép szó erejében bízva, hittek a változás lehetőségében. Térképeket, képeskönyveket nézegettek, melyekből megismerhették hazánkat, fővárosunkat, jelképeinket: címerünket, zászlónkat. Kokárdákat, huszárokat színeztek, festettek, huszáros játékokat játszottak. A hét során bepillanthattak a huszárok életébe, ismereteket szereztek ruházatukról, a tábortűz körül legendákat hallgathattak róluk, és az őket segítő népről. De mivel a Tudorka csoportban minden megtörténhet, a tűz hirtelen kovácsműhellyé vált, ahol minden kard éle kikalapálásra került. Legoból és Jáva építőből köszörű, ágyú készült, sőt egy kislány kezei közül „aranyszőrű ló” is született.
A Tökmag csoportban a magyar néphagyományok köré épült ez a hét, viselet bemutatót (vasi ünnepi és mezőségi) tartottak, majd a táncházban együtt táncoltak a Tudorkásokkal. Másnap „hímző asszonyok” mutatták meg a gyermekeknek tudásukat. Gájerné Gabi néni és Varga Gabi néni örömmel jöttek a hívó szóra (hiszen sok szállal kötődnek intézményünkhöz). Láttunk vékonyabb-vastagabb, kisebb-nagyobb lyukú tűt, tűpárnát, sok-sok színes, különböző vastagságú fonalat. Ó, és természetesen csodaszép hímzett használati tárgyakat, terítőket, díszpárnákat, táskákat, kenyértartó zsákot. Hálásan köszönjük! Példájuk nyomán keszkenőket, kantárakat készítettek az óvodások, persze, még nem hímezve, de vasi motívumot, tulipánt nyomdázva a vásznakra.
A Pöttöm-Pötty csoport gyermekei a nemzeti színeket ismerték meg, papírtulipánokat ragasztottak apró kezeikkel, amelyek aztán az ablakokat díszítették.
Az ünnepnapon a Cseperedő csoport kis huszárai és a lánykák mondókákból, dalokból összeállított csokorral emlékeztek a forradalom és szabadságharc hőseire. Elszavalták a Nemzeti dalt, masíroztak, táncoltak. Kivételes napok ezek, fakardokkal érkezhettek az óvodába, sőt „vívhattak” is egymással, így köszöntve ezt a csodás napot. Az óvónők, pedagógiai asszisztensek és dajkák (szóval az intézmény minden alkalmazottja) kórusban dalolta a Kossuth-nótákat, a gyermekek pedig lelkesen meneteltek, lobogtatták zászlóikat. Azt gondolom. hogy akkor, ott mindenkit örömmel töltött el, hogy óvodánk tagja lehet, akár gyermek, akár felnőtt.